28-29. nap II.6-7. augusztus 11-12. Budapest – Szécsény – Tar
- Részletek
- 2014. április 02.
Az augusztusi születésnapok ünneplése után indulunk Szécsénybe. Biztosan így volt rendjén, hogy összegyűljön a család az ünnepen.
A ferences templom és kolostor gótikus tömbje méltósággal áll
a piros rózsákkal ékesített kertben Szécsény központjában.
Kedves, barátságos a fogadtatás. Szép a boltíves mennyezetű vendégszoba.
A hortus conclusus virágai is üdén köszöntik a zarándokokat.
Fürdik a lelkem a történetiség, a rend és a tisztaság sugárzásában.
Újabb sarokkő, múltunk továbbélő emléke, a jövőt erősíti.
A Megváltás fénye ragyogja be a kerengőt.
Fiam csodálkozva nézi az ifjú szerzetesnövendékeket.
Ők pedig kedvesen invitálnak minket az esti misére.
Vacsorájukat is megosztják velünk, derűsen térünk nyugovóra.
Reménnyel teli a friss reggel az indulásnál.
Letérünk az aszfaltról, s egy tanyáról kutyák rohannak ki vicsorogva.
Egy darabig üldöznek, majd feladják és megmenekülünk.
A földút egyenetlen, árkos, feltoljuk a kerékpárt a dombra.
Szép a nógrádi dombvidék, alattunk a város.
A gerincen visz az út, majd elágazik. A jelzést elvétjük.
Kiabálok a gyermekem után, de villámgyorsan eltűnik a lejtős úton.
Utána eredek, s hamarosan kiderül, hogy rossz felé mentünk.
A turistatérképpel megpróbálunk visszajutni a jelzett Mária útra.
Úgy tűnik sikerülni fog, de egyszer csak elfogy az erdei út.
A GPS, a térkép és a tényleges jelölés nem vág egybe.
Ropognak a száraz gallyak a kerekek alatt az úttalan utakon.
Sokára érünk Kisgécre. Még alig haladtunk, s már késő délelőtt van.
Nekiiramodunk és végre az aszfalton gyorsan fogynak a kilométerek.
Az útszélen sokan sétálnak, gyerekek szaladgálnak fel, s alá.
A nódrádi munkanélküliség és mélyszegénység szele csap meg.
Nem bánom, hogy nem gyalogosan baktatunk itt.
A Mária út letér az aszfaltról, egy darabig jó nyomon vagyunk.
Lucfalva felé tartunk, s rövidíteni akarunk a turistatérkép szerint.
Lurkók jönnek, őket kérdezzük. Rossz felé küldenek.
Pedig a GPS szerint ott kellene lenni a Mária útnak, ahol mi bóklászunk.
Mégsem leljük. Akácosokon vergődünk át. Sok időt vesztünk újra.
Erdei úton gurulunk lejtmenetben, mikor leereszt a gumim.
Az első defekt. Elkeseredetten toljuk tovább a kerékpárokat.
Kiderül, hogy nincs olyan szerelőkulcsunk, ami ehhez kell.
Mikor már látszik Lucfalva, Dávid előrekerekez a faluba.
Én elcsigázottan baktatok tovább, száraz rétek között.
Az üresen forgó pedál olykor üt egyet a lábamon
A könnyeim mossák a poros izzadtságot az arcomon.
A falu szélső házából integet a fiam. Kedves emberekre lelt.
Csavarkulcsot is kapott, magabiztosan nekilát a szerelésnek.
Engem is jó szóval fogadnak és kávéval kínálnak.
Elmajszolom szendvicsem, megmosdom és új erőre kapok.
Szentkút nem fogad Nagyboldogasszony nap előtt,
így Taron éjszakázunk. Gondolkodom a hazai zarándokláson.
A nemzeti kegyhelyen nincs hely két zarándoknak?
Nem kellett volna nekünk más csak egy ágy és egy zuhany.
Nem lett volna velünk dolga senkinek.
Csak a kegyhegy szentségében akartunk megmerítkezni.
Vágytam megpihenni, elmondani egy fohászt a templomban.
Inni a szentkút vizéből. Nem adatott meg.
Fényévnyi távolságra vagyunk a Camino befogadó szellemétől.
Arra tartunk vajon?
Van hagyománya a zarándoklásnak a Kárpát-medencében?
Magyarország népe búcsúra járt, néhány napi járóföldre.
Spirituális turistautat lehet gyorsan építeni, hagyományt teremteni soká tart.
Zarándokutakhoz fényes, világító szent helyek és évszázadok kellenek.
Ahová elkezdenek járni az emberek és ezért épül ki az Út.
Ahová folyton járnak, az év minden napján, mert csodák történnek velük.
Mert meggyógyul a lelkük és behegednek testük sebei, mert találkoznak Istennel.
Mint Santiagoban a Csillagmezőn, mint Czestochovában a Fénylő hegyen.
Átkonvertálható a magyar búcsújárás zarándoklássá?
Turistadesztinációvá válik a kegyhely és a búcsújáró út.
A félénk keresők elvesznek, a csendes hívők elmenekülnek
a pénz csillogó csörgésétől, a csoportok harsány zajától.
Istenem biztosan ezt akarod?
Az Úr hallgat, de megsimogatja az elcsüggedt zarándokot.
Lejtmenetben szinte száguldunk Lucfalváról Tar felé.
Gyönyörűek az alkonyati fények a Mátraalján.
Kifújja a szél a szomorúságot a szívemből.
Taron jóságos lélek, kedves emberi szó,
meleg vacsora, zuhany és puha vetett ágy vár ránk.
Sok arca van az Istennek és nem csak a kegyhelyeken mutatkozik.
A küzdelmes nap után ránk Taron szállt le a kegyelem.
