25. nap II.3. augusztus 5. Kemence - Nagyoroszi
- Részletek
- 2014. március 31.
Teherautók dübörögnek mellettünk az aszfalton.
A dombon az erdők felett ott lebeg még a fehér pára
némán öleli körül Bernecebaráti templomát.
A faluközpont ébred, a hétköznapok rendje szerint.
A vasárnapi kirándulók eltűntek már.
Üres a tájház környéke, a kastélykertben traktor berreg.
A zarándokok is visszakanyarodnak a templomhoz,
s csendesen fohászkodnak az ősi falak tövében.
Kápolna és kőszobrok kísérnek ki a faluból öreg házak között.
Árnyas erdei úton patak mentében lépdelünk hosszan.
Kőfülkében Mária szobra forrás emlékét őrzi.
Könnyű a járás a völgy lombsátra alatt.
Délidő előtt elérjük Drégelyvárt, a múlt jajszavának helyét.
Emlékezz vándor a hősök áldozatára – kiáltják a falak.
Emlékezz a vitézekre, kik odaadták életüket a hazáért!
Nézz körül, lásd a kiaszott sárga mezőben szerteszét
a forrósággal dacoló mélyzöld lombú fákat.
Nem hajlik szilárd törzsük, mélyen kapaszkodik gyökerük.
Állnak rendületlenül, éltetik őket mélyben fakadó források.
Keresd az éltető vizet, mi táplálja lelked,
s menj tovább zokszó nélkül, perzselje bőröd a forróság,
égesse ki belőled a salakot, tisztítsa meg szíved!
Megyünk hát némán tovább még a bogarak is elbújtak
a föld alá, a fák kérgének rejtekébe, rezzenetlen a világ.
Nagyoroszi utcái üresek, mint Spanyolország sziesztaidőben.
A templom felé tartunk. Szemben a plébánia.
Oldalában árnyékos pad. Letelepszünk, majd becsengetek.
Pecsétet kérnék a zarándokútlevelembe.
Kisvártatva nyílik az ajtó, jóságos atya fogad.
Szelíden korhol, miért nem jelentkeztünk korábban
és a hátsó, hűs szobákba vezet. Itt lesz a szállásunk.
Kulcsot ad a templomhoz, nyikorog az öreg zár,
és a sekrestyén át bejutunk a világos templombelsőbe.
Megbékélve pihenek meg az öreg padokon.
A délutánban sokan megfordulnak a plébánián.
Az idős atya szervez, intéz, majd könyv és papírhalmok
mögött ül íróasztalánál, s számítógépen leveleket ír.
Hétköznap van, de az esti misén sokan összegyűlnek.
Az atya magyarázza az evangéliumot, mesél
Krisztus koráról, az emberekről, a szokásokról.
Szentbeszédbe ágyazott hittanóra.
Összegyűjti a híveket. Közösséget formál.
Lám nem kortól függ a nyitottság, a befogadás képessége.
Mindenkinek szabadságában áll a másik ember felé fordulni.
mégis milyen kevesek képesek rá.
A félelem mozgatja tetteink, mert megégettük magunkat sokszor.
Jót tettünk és arcul csaptak, adni akartunk és eldobták ajándékunkat.
Bezárkózunk, s nem tudunk kitörni sebzettségünk börtönénéből.
Miért hallgat ilyenkor az Isten?
Talán mert még mindig erősnek hiszed magad, s nem érted, honnan az erőd.
Talán mert még mindig nem bízod rá magad teljesen.
Talán mert még mindig a világban keresed a boldogságod.
Tudnod kell, hogy létezik megtöretés, hogy utána felemeltess.
