21-22. nap 2013. június 8-9. Péliföldszentkereszt - Esztergom - Budapest
- Részletek
- 2014. március 28.
Éteri napköszöntő a Szent Angéla iskola kisdiákjaitól.
Éles az ellentét a gyermekdal és az árvízi hírek között.
Minden idők legnagyobb árhulláma közelít Esztergomhoz
Napok óta imádkozom a város megmeneküléséért.
Mióta hírét vettem az árvíznek tudom, oda kell mennem.
Hiszem, hogy hordozom a máriazelli áldás oltalmát.
Minden zarándok kihúz egy lélekszálat az úton, amit bejárt.
Távolodva a kegyhelytől nehéz lett az Út.
Nincs vonzás, mintha hullámmal szemben úsznék.
Mégis megyek elszántan, nem merül fel, hogy feladom.
Bizonyosság, hogy végig kell járnom Csíksomlyóig az Utat.
Hiába nehéz, hiába küszködik a testem és a lelkem.
Az árvízzel értelmet kapott az ellenkező irány.
A zarándok kegyelemben jár, viheti a kegyhely szentségét.
A zarándok hordozza a lelkeket is, kiket rábíz az Úr az Úton.
Oroszországban a zarándokot áldást hozónak tekintették.
Te is viheted az áldást, ha hagyod, hogy átjárja lelked a küldetés.
Botladozva, lázadozva, majd megbékélve a fenyegetett városba tartok.
Hittel, hogy a méltatlan fohászai is meghallgattatnak.
Elmúlt a tavaszi monszun, árad a fény,
mintha kárpótolni akarna az elmúlt sötét napokért.
Tündöklő napsütésben gyalogolunk hegyen völgyön át,
kerülőkkel, jeleket keresve, szűk ösvényeken
és messzi távlatokat nyitó hegyormokon.
A Gete-hegy előtt jelzetlen úton anyaszült meztelen alak jön felénk.
Oldalán tarisznya, kezében vándorbot.
Barnára cserzett bőrén látszik régóta jár így.
Társam megszólítja, a Mária útról kérdez.
A remete válaszol, mint aki minden fűszálat ismer.
Arca nyugodt, szeme tiszta, kicsit zavarban van.
Különös jelenség. Mit üzen vajon-e találkozás?
Üzen a magányos vándorlás szabadságáról,
a ráhagyatkozásról, a kegyelmi ajándékokról,
mit csak úgy kaphatsz meg, ha védtelenül járod az Utat.
Épp erre készülök. Még néhány óra és búcsút veszek társaimtól.
Esztergomba már egyedül érkezem, s magányosan megyek majd tovább.
Várom az egyedüllétet, hogy befelé figyelhessek, hogy halljam az Úr szavát
megtaláljam a válaszokat, az irányokat, s húzhassam tovább a békesség lélekszálát.
A bazilika már órák óta ott magasodik a keleti láthatáron.
Magasztos célpont, egyre nagyobb, vonzza a fáradt vándort.
Sokan siratják a gótikus katedrálist, mi egykor a helyén állt.
Elpusztult, mint annyi más ég felé törő templomunk.
A barokk túláradó, inkább az embert kápráztatja.
A gótika felfelé mutat, könnyed boltívei Istent láttatják.
A klasszicizmus és a reneszánsz eklektikájából
süt a büszke csakazértis, az emberi erő.
A reformkorban fellángolt a rejtőzködő szellem,
s a levert szabadságharc sem tudta lekaszabolni.
Az alkotóerő kirobbant, s az utókornak üzen.
A világégés előtt még felépítette az országot,
sarokköveket és záróköveket helyezett el.
Esztergom sarokkő, szimbólum.
A tatártól, töröktől tépázott nemzet
talpraállásának üzenetét hordozza.
Felette lebeg Szent Adalbert áldása.
Szikrázó délutánban érkezem.
A városban homokzsákokat pakolnak,
de az utcákon még békésen sétálnak az emberek.
A várhegy sétányai felett, óriáskoronájú fák mögött
szilárdan magasodik a bazilika.
Körötte sokaság zsibong. Násznép esküvőre gyűlik.
Kevesen törődnek az alant áradó Dunával.
A Bakócz kápolnában imádkozom az esti miséig.
Úgy érzem megérkeztem.
Utam első szakaszának Esztergom a végállomása.
Ami ezután következett, mind azt üzente, ne indulj tovább!
Reggelre kiderült, hogy megmenekült a város.
A hatalmas árhullám délre fordult a főváros felé.
Éreztem vészhelyzetben otthon kell lenni.
Felgyalogoltam a Kálváriadombra, s visszanéztem a városra,
A bazilika szilád nyugalommal uralta a láthatárt.
Ez volt a zárókép - majd buszra szálltam és hazatértem.
A Vizivárosban a Duna a járda szintje felett hömpölygött
sebesen, félelmesen, kevéssel a támfal teteje alatt.
Megtörhetetlen erővel sodródott az óriás víztömeg.
Én imádkoztam csendesen tovább. Budapest is megmenekült.
Napokig tartott még a küzdelem – egyre délebbre húzódott a veszély.
Az ország is megmenekült, bennem lassan oldódott a feszültség.
Üresnek, kifosztottnak éreztem magam.
Miért nem érzem a megkínlódott megdicsőülést?
Sokára megértettem, nagyobb már a feladat.
Több bízatott rám: vinni a zarándoklás hírét,
a meghívás üzenetét, láttatni a kegyelem érintését.
Akkor is, ha fuldoklik a táj és fuldoklik a nép,
akkor is, ha a gőg harsogása elnyomja a szelíd szellő suttogását,
akkor is, ha a farizeusok elfordítják fejüket a magányos vándortól.
