20. nap 2013. június 7. Kolduszállás alatt - Péliföldszentkereszt
- Részletek
- 2014. március 27.
A vadásztanya csendes, életnek semmi jele, néma a barna vizű tó is.
Partján kiszáradt nyárfa rajzos torzója, vibrálva tükröződik a víztükörben.
A láthatáron fehérszürke párába burkolódzik még az erdő.
A tölgyes irtásán szikár magfák állnak őrt szilárdan.
Makkjukból sarjad az új erdő.
Tompa hegygerinc síkján, virágos réten barnuló kalászok
között margaréták és halványkék csillagvirágok lengnek szelíden.
Öreg tölgyesbe visz az út, mentében mohos sziklák bukkannak elő.
A kinyíló völgyben Vértestolna házai bújnak össze az erdő alján.
Bükkösbe érünk, a sűrű szálerdő napfényes ligetté ritkul.
Fénykarikák rajzolódnak a vörösbarna útra.
Fehér virágfürtök tündökölnek a fűszálak között
és pillangók röpte kíséri a zarándokokat.
Összezárul megint a bükkös, s a tört kőzetek fölé sima kúp magasodik,
akárha komoly, sebzetlen ifjú a reményteljes jövő előtt.
A szálegyenes szürke törzsek között százados hársfa göcsörtös ágai
s a lejtőn kínlódva kígyózó gyökerei dacolnak az elmúlással.
Törzsén feszület és fohász a Keresztrefeszített Jézushoz.
A közelben kastély, Serédi hercegprímás emlékét őrzi.
Szakadékossá tört fehérszürke sziklák között ereszkedik az út.
Pusztamarótra érünk, a hajdanvolt török pusztítás színhelyére.
A magyar múlt drámai emlékét idézik a faragott boltívek.
Talpra állunk-e valaha? Kárpát-medencei történelmünk
ezerszáz évének lealkonyulásából visz-e még felfelé út?
A szellem és a lélek szárnya felemeli-e az igénytelenség porából a nemzetet?
A délutáni hosszú menetelésében keveset szólunk.
Az útszakasz bizonyosan hosszabb, mint a Mária Út kalauzban írt 25 km.
Már hét órája úton vagyunk, jó tempóban gyalogolunk és még messze a cél.
Sivár nyiladékban nyúzódnak a térdeink a hosszú lejtmenetben.
Süt a nap, de lelkem ürességébe komor köd telepszik.
Megint bíztál és megint rászedtek, sündörög felém a sötét gondolat.
Kínlódom az utolsó kilométereken az utolsó hegymenetben.
Kimerülten érkezünk a rendházba az esti mise végére.
Aggódva hallgatjuk a híreket az árvízről és a lezárt utakról.
Holnap Esztergomba érünk, holnapra várják ott a tetőzést a Dunán.