TÁJMŰHELY

45.nap II.23. augusztus 29. Szászrégen - Borszék

regen_img_4040_resize
regen_img_4041_resize
regen_deda_kozott_img_4042_resize
regen_deda_kozott_img_4043_resize
regen_deda_kozott_img_4045_resize
regen_deda_kozott_img_4046
borszek_img_0451_resize
borszek_img_0453_resize

A gót templom kecses tornya gesztenyék rozsdás levelei mögül bukkan elő a forgalmas téren.

A mellékutat nem találom, a táblák mind a Maroshévíz felé tartó főútra irányítanak.

A padka elég széles, de táblák jelzik, hogy a főútra kerékpárral behajtani tilos.

Erős a forgalom, az ártér hídjain elfogy a padka, a záróvonalon nem tudnak előzni a kamionok

Már nem csak magamat veszélyeztetem, botorság lenne tovább kísérletezni a főúton.

A következő faluban Kemény Zsigmond emlékháza mellett átjutok a Maros túlpartjára.

Kicsiny falvak között csendes utakon reménykedem, hogy eláll az eső hamarosan.

De az ég egyre sötétebb és a vízfüggöny is sűrűsödik, a sárguló kukoricák megadón hajlanak.

Mély tócsák növekednek a kátyús úton, aztán elfogy aszfalt. Sártengerben araszolok.

Dédánál az út visszavisz a túlpartra. A hídról nézem a Maros barnán habzó vizét.

Csuromvíz vagyok. Egy kocsma eresze alatt bevárom a férjem és száraz ruhát veszek.

Remélem lesz más út felfelé a vasút mellett. Sokszor jöttem erre vonattal.

Mindig szerettem volna végiggyalogolni a sínek mentén a gyönyörű a Maros völgyben.

Wass Albert hegyei, tájai vesznek körül a szorosban és a kitáguló völgyekben.

Megelevenedik a Funinelli boszorkány története, a hegyek zárt csodavilága.

Majd egyszer eljövök ide és végigjárom az utat Dédától Maroshévízig. Kerékpárral nem lehet.

Véges az idő, nem nyújtható tovább a zarándokút, most nem kelhetek útra gyalog.

 

Beletörődve, szomorúan beülök az autóba és nézem az esőben fürdő vidéket,

a magasztos fenyveseket, a kicsiny falvakat, s az esztenákra, a kunyhók népére gondolok.

A havasok mesevilága létezik, de vannak-e Ábelek és patakban kézzel halat fogó kisleányok?

Hallgatja-e még a szél zúzását téli éjeken a havasok népe pattogó tüzek mellett?

Át tudjuk-e vinni a szerelmet a túlsó partra?

 

Elautózunk Borszékre. Óriás, magasztos fenyvesek között visz az út.

Az eső eláll a délutánban és bejárjuk a környező tanösvényeket.

Kékeszöldre vált a táj, puhán süpped a tűlevélágy a fenyvesek alatt.

Faházak adnak menedéket a kirándulóknak. Táblák adják tudtul a hely történetét.

Üdülővendéggé változtunk néhány órára. De jól van így, holnap hosszan gyalogolok.

Épül, szépül az egykori elegáns fürdőhely, megújulnak a faragott díszű házak.

Visszatérőben a régi dicsőség. Csak a mívességet el ne veszejtsük!