9. nap: 2013. május 27. Bük - Sárvár
- Részletek
- 2014. március 16.
Rosszkedvűen kezdődik a hét a városban.
Esőkabátba burkolódzva útnak eredünk
Elmaradnak a házak, a határban, földútra térünk.
Körül növekvő zöld vetések fürdenek a májusi esőben.
Beszívjuk a nedves föld telt, friss illatát.
Jelzés nincs, de a térkép szerint nem kétséges, hogy jó az irány.
Tévedünk. A térkép pontatlan.
Elfogy a földút a kukoricatáblák között.
Körben csatornák. Híd sehol.
Sárbakancsunk növekszik. Nehezíti a járást.
Előre nincs út, csak a vizen át.
Vissza kell mennünk.
Csüggedten várjuk kísérőnket az országút mentén.
Csakhamar megérkezik és kerülővel elvisz a túlsó csatornapartra.
Az eső eláll, enyhe szellő szárítja ruhánkat.
Hűvös van, csak akkor nem fázunk, ha sietősen lépünk.
Egy zsákos ember tűnik fel az útszéli kápolnánál.
Hollandiából jön gyalog. Hetek óta úton van, de ma hazafelé indul.
A sárvári vasútállomásra akar eljutni.
Egy darabig együtt megyünk árkon-bokron át.
Útjelzés nincs, és a térkép ösvényeit is sokszor benőtte már a vadrózsa.
Szép bokor, rendesen kedvelem rózsaszín virágait.
De itt, a magas kövér fűben gázolva nem örülök az úton összeboruló ágainak.
Újra esni kezd, dideregve érünk Csényére.
Erőt veszek magamon és lefényképezem a Kálváriát az egyenes utcán.
Modern narancsszínre festett házak. Nem vidítanak fel.
A kálváriaoszlopok is hasonlók.
Miért nem őrizzük a fehér meszelt falakat a falvainkban?
Miért nem becsüljük hagyományaink szép, nemes egyszerűségét?
A régi időkben évente átmeszelték a házakat,
tiszta volt és letisztult, egészséges és egységes.
Bántó a modern kor durva kivagyisága.
Otrombán, erőszakosan tör utat magának.
A templomhoz érünk.
Zsúfolásig telve fekete ruhás emberekkel.
Gyászmise éneke szűrődik ki.
Én a múlt építészetének eltűnő szépségét, ők hallottjukat siratják.
Továbbmegyünk a sötét ég alatt szemerkélő esőben.
Csendesen baktatunk, immár az országút padkáján.
Elég volt a magasfüves, bozótos utakból.
Inkább elviseljük az az autók zaját.
Sárvár közelében szép kőkereszt ad erőt az utolsó szakaszhoz.
A Szent Miklós templomba behúzódunk.
Az esti litániára érünk.
Térdelve imádkozunk.
Felolvad a lelkünk.
