7. nap. 2013. május 25. Léka (Lockenhaus) - Kőszeg
- Részletek
- 2014. március 14.
Üres főtéren, zárkózott házak között kopognak a zarándokbotok.
A város határában már szemerkél az eső.
Párába burkolódznak az erdők a dombokon.
Sercegnek az autókerekek a nedves aszfalton.
Az útpadkán araszolunk kedvetlenül.
Hámortó várkastélya büszkén magasodik a völgy felett.
Piros-sárga spalettái világítanak a komor épületen.
A végvárban szállóvendégek és kirándulók kavarognak.
Unatkozó gyerekek szaladgálnak,
szüleik még a kávéjukat szürcsölik a késői reggeli után.
Esőkabátos felnőttek állnak sorba a pénztáraknál.
épphogy kiszálltak elegáns autóikból.
Gyalogos, zsákos ember kevés jár erre.
Megkerüljük a várat, keressük az erdei utat, de nem leljük.
A tópartra ereszkedünk.
Közönyös szürkeségbe burkolódzik a víztükör.
A tó körüli út salakos parkoló sivárságába vezet.
Végre Mária utat hirdető táblákat találunk.
De a gyalogösvény rejtőzködik megint.
Megyünk hát az országúton tovább,
majd a térképre hagyatkozva beljebb húzódunk,
s a patak mentében érjük el Rőtfalvát.
A kávézóban gyorsan felhörpintjük a forró italt,
és sietősen távozunk a Tv modern zaja elől az üres utcára.
A falu öreg temploma óriás tölgy mögé bújik.
A gót épület belső terében ölelőn árad a fény és a csend.
A kertben az Irottkő Naturpark ösvényeit hirdetik.
A térképet böngészve megyünk tovább,
majd feltűnik a jel és erdőbe tér az út.
A vadászok egykor pogány védőszentjének
kápolnájánál találkoznak a turistaösvények.
Közel a határ, sokasodnak a Mária út jelek.
A Szent Márton út jele is feltűnik.
Végül már jelzésözönben haladunk.
Ó de jó lett volna ezekből korábban is néhány.
Kisvártatva mai magyar földre érünk.
Észrevételen átlépjük az országhatárt, közeledünk Kőszeg városához.
Szép tájékoztatótáblák és kálváriastációk állnak őrt az erdei ösvény mentén.
A ráérős kirándulók megismerhetik itt a város történetét,szakrális emlékeit dióhéjban.
Szép, igényes fogadtatás, növekszik a jóérzés bennünk a városba érve.
A nap is elővillan, az emberek kimerészkednek otthonaikból.
Békés, barátságos utcákon sok a felújított épület. Omladózó is akad még.
Feltűnik egy Mária kapu.
Alig egy-két éves, de majd olyan avítt, mint mögötte a barokk kapubejáró.
Hová is visz? Szimbolikus belépő a zarándokútra.
Sok van belőle Nyugat Magyarországon.
Zarándokútra hívja az embereket. Tudják-e ők vajon?
Lehet így hívni? Nem tudom.
Nagy az ellentét a házak kőfülkéiben álló Szentek szobraival.
Ők időtállók. Megmérettettek és súlyosnak találtattak.
Igazodási pontok. Lehet őket követni.
Jelzik az idő mélységét, megnemesítik a városmagot.
A várfal előtt esküvőre készülő párt fényképezkedik.
Körülöttük a násznép álldogál. Vidámságot árasztanak.
Derűsen érkezünk a Bencés székházhoz.
Méltóságteljes épület, még felújítás előtt is.
Kedves a délutáni város növekvő nyüzsgése.
Szeretetteljes a találkozás Orbán Róberttel a Szent Márton út hazai képviselőjével.
Üzenetet kérek tőle a zarándoklatunk emlékére.
„Kerüld a rosszat tedd a jót" mondja mosolyogva egy kávéház barátságos melegségében.
Körbejárjuk a megújuló ódon belvárost.
A sötétkék fellegek résein előbukkanó Nap csillogó csíkokat rajzol a homlokzatokra.
Mosolygós fényképek készülnek, Szent Jakab szobránál.
Összeölelkeznek itt békésen a zarándokutak, védőszentjük szellemében.
