TÁJMŰHELY

5 nap. 2013. május 23. Kirchberg - Krumbach

kirchberg_img_0557_resize
kirchberg_img_0559_resize
kirchberg_img_0564_resize
kirchberg_img_0565_resize
kirchberg_aspang_img_0570_resize
kirchberg_aspang_img_0575_resize
kirchberg_aspang_img_0582_resize
aspang_img_0588_resize
aspang_img_0591_resize
aspang_img_0592_resize
aspang_krumbach_img_0597_resize
aspang_krumbach_img_0603_resize
aspang_krumbach_img_0609_resize
aspang_krumbach_img_0619_resize
krumbach_img_0631_resize
krumbach_img_0639_resize
krumbach_img_0643_resize
krumbach_img_0651_resize

Mosolygósan bocsát utamra a nővér.

A templom előtt kedvesen köszönt a plébános.

A szomszéd faluba igyekszik.

Útra kelek Szent Wolfgang temploma felé.

Egy sportközpont állja utam.

Körbejárom, de a mélybe vájódó patakon nem vezet át híd.

Így csak messziről nézem az ősi falakat a szemközti hegyoldalból.

A „Hágókápolnák útján" indulok

a városszél új házai között a Wechsel oldalában.

Fenyvesek között emelkedik felfelé az út.

A tetőn elérem Unterberg szélét.

Kinyílik a táj, a legelőket gyömölcsfák pontozzák.

A házakon megjelenik a zárt veranda.

Közeledik Pannónia.

Egy lakatlan tanyán szomorú lovak néznek rám némán.

Kápolnájuk ereszét leszakította a szél,

Megadóan leng a bádogcsík a kopott falak felett.

A távolban a déli autópálya éles vonala vágja ketté a hegyoldalt.

Modern autóspihenő tornyos épülete hivalkodik messziről.

Nem gondolom, hogy azon túl van az aznapi végállomás.

Kerülőt teszek Rotmoos kápolnája felé.

A hágót őrzők védelmére állították.

Erős szélben a fennsík legelőin kőkeresztek és

családok kápolnái mellett igyekszem Aspang felé.

Fáradtan nyitok be a Szent Flórián templom csendes belsőjébe.

Erőt gyűjtök a déli imában a következő emelkedőhöz.

A város főtere a Felvidéket idézi.

Akárha Trencsénben lennénk.

Felújítják, s zajos gépek verik fel a port.

A városszélen kis tó mellett indul az út a következő emelkedőre.

Az autóút szerpentinje mentében lépdelek megadóan,

s nézem a kedves várost mind magasabbról.

Megyek – megyek monoton csendben

Érzések, gondolatok híján.

Jó így, megtisztulva a zajoktól, békésen lépdelni,

túl a fáradtságon,szelíd apátiában.

Kedves, hullámzó a táj.

A nagy hegyek széle, az Alpok utolsó fodrozódásai,

a Bucklige Welt , a dombvidék kezdete.

Fátyolosan süt a nap, magányosan járok.

Nem akad utamba napok óta egyetlen zsákos ember sem.

Csak Pünkösdkor tűntek fel, ők is és Mariazell felé tartottak.

Elérem az autópályát, mély bevágásban húzódik.

Megnézem a fölötte őrködő kicsiny kápolnát.

Fémhídon megyek át felette.

Visszanézek a reggeli hegyekre.

Hosszú utat tettem meg.

Megyek Magyarország felé

de ez még csak halványan érződik.

Szeles tetőre visz az út s hosszan halad a domb gerincén.

A völgyben haragoszöld erdők duzzadó lombja takarja a házakat.

Tanyák mellett visz az út,

olykor lovak néznek rám kérdőn, olykor traktorok verik fel a port.

Csodálkoznak láttomra mindnyájan.

Ritka errefelé a magányos vándor.

Jó lenne szólni hozzájuk,

Jó lenne elmesélni mivégre vagyok itt.

De fáradt lábaim megérkezni vágynak

így csendben lépdelek tovább.

Megpillantom Krumbach kedves városkáját

a tetőről, s egy szántás mellett leereszkedem toronyiránt,

majd újra fel a templomoz.

Karcsú, nemes fehér épület.

Mögötte barokk plébániaépületek.

Jó ide megérkezni.

A templombelső csendes.

A kertben gép berreg.

A román plébános füvet nyír.

Szállást kérnénk,

de csak a hittanterem padlóját ajánlja fel.

Pedig sok a szoba a szép plébánián.

Tovább megyünk, s egy panzióban szállás veszünk.

Ablakából nézzük a nemes, karcsú templomot

és a haragoszölden elnyúló dobokat.

Hidegrázósan gyülekeznek az öregek a temetőkápolna körül.

Csodálkozva nézik az ismeretleneket,

de nem szólítanak meg.

Az esti misén angyalarcú gyermekek ministrálnak.

A szikár gót kőtemplom szürke kövei között

német népénekek szállnak reszketegen a homályos térben.

Hamar ráborul az est az esős tájra.