5 nap. 2013. május 23. Kirchberg - Krumbach
- Részletek
- 2014. március 12.
Mosolygósan bocsát utamra a nővér.
A templom előtt kedvesen köszönt a plébános.
A szomszéd faluba igyekszik.
Útra kelek Szent Wolfgang temploma felé.
Egy sportközpont állja utam.
Körbejárom, de a mélybe vájódó patakon nem vezet át híd.
Így csak messziről nézem az ősi falakat a szemközti hegyoldalból.
A „Hágókápolnák útján" indulok
a városszél új házai között a Wechsel oldalában.
Fenyvesek között emelkedik felfelé az út.
A tetőn elérem Unterberg szélét.
Kinyílik a táj, a legelőket gyömölcsfák pontozzák.
A házakon megjelenik a zárt veranda.
Közeledik Pannónia.
Egy lakatlan tanyán szomorú lovak néznek rám némán.
Kápolnájuk ereszét leszakította a szél,
Megadóan leng a bádogcsík a kopott falak felett.
A távolban a déli autópálya éles vonala vágja ketté a hegyoldalt.
Modern autóspihenő tornyos épülete hivalkodik messziről.
Nem gondolom, hogy azon túl van az aznapi végállomás.
Kerülőt teszek Rotmoos kápolnája felé.
A hágót őrzők védelmére állították.
Erős szélben a fennsík legelőin kőkeresztek és
családok kápolnái mellett igyekszem Aspang felé.
Fáradtan nyitok be a Szent Flórián templom csendes belsőjébe.
Erőt gyűjtök a déli imában a következő emelkedőhöz.
A város főtere a Felvidéket idézi.
Akárha Trencsénben lennénk.
Felújítják, s zajos gépek verik fel a port.
A városszélen kis tó mellett indul az út a következő emelkedőre.
Az autóút szerpentinje mentében lépdelek megadóan,
s nézem a kedves várost mind magasabbról.
Megyek – megyek monoton csendben
Érzések, gondolatok híján.
Jó így, megtisztulva a zajoktól, békésen lépdelni,
túl a fáradtságon,szelíd apátiában.
Kedves, hullámzó a táj.
A nagy hegyek széle, az Alpok utolsó fodrozódásai,
a Bucklige Welt , a dombvidék kezdete.
Fátyolosan süt a nap, magányosan járok.
Nem akad utamba napok óta egyetlen zsákos ember sem.
Csak Pünkösdkor tűntek fel, ők is és Mariazell felé tartottak.
Elérem az autópályát, mély bevágásban húzódik.
Megnézem a fölötte őrködő kicsiny kápolnát.
Fémhídon megyek át felette.
Visszanézek a reggeli hegyekre.
Hosszú utat tettem meg.
Megyek Magyarország felé
de ez még csak halványan érződik.
Szeles tetőre visz az út s hosszan halad a domb gerincén.
A völgyben haragoszöld erdők duzzadó lombja takarja a házakat.
Tanyák mellett visz az út,
olykor lovak néznek rám kérdőn, olykor traktorok verik fel a port.
Csodálkoznak láttomra mindnyájan.
Ritka errefelé a magányos vándor.
Jó lenne szólni hozzájuk,
Jó lenne elmesélni mivégre vagyok itt.
De fáradt lábaim megérkezni vágynak
így csendben lépdelek tovább.
Megpillantom Krumbach kedves városkáját
a tetőről, s egy szántás mellett leereszkedem toronyiránt,
majd újra fel a templomoz.
Karcsú, nemes fehér épület.
Mögötte barokk plébániaépületek.
Jó ide megérkezni.
A templombelső csendes.
A kertben gép berreg.
A román plébános füvet nyír.
Szállást kérnénk,
de csak a hittanterem padlóját ajánlja fel.
Pedig sok a szoba a szép plébánián.
Tovább megyünk, s egy panzióban szállás veszünk.
Ablakából nézzük a nemes, karcsú templomot
és a haragoszölden elnyúló dobokat.
Hidegrázósan gyülekeznek az öregek a temetőkápolna körül.
Csodálkozva nézik az ismeretleneket,
de nem szólítanak meg.
Az esti misén angyalarcú gyermekek ministrálnak.
A szikár gót kőtemplom szürke kövei között
német népénekek szállnak reszketegen a homályos térben.
Hamar ráborul az est az esős tájra.