4 nap. 2013. május 22. Payerbach/Kreuzberg - Kirchberg
- Részletek
- 2014. március 11.
Templomtorony tűnik elő terebélyes lombok mögül.
A turistajelzés rejtekben marad megint.
Klamm falucskában a Schanzkapelle előtt visz az út.
A gerinc mögött feltáruló völgybe az autópálya viaduktja hasít belé.
Szemben a hegyoldalon Maria Schutz templomának kettős tornya.
Ereszkedik az út, alagút vezet át a Semmering vasút alatt.
Nedves erdőben, hűs párában visz tovább a völgybe.
Schottwien öreg városka, ijedtem húzza össze magát az óriás völgyhíd alatt.
Gótikus kőtemploma nemes daccal áll borongva a főtéren.
A várfal romjai alatt emlékmű kőtáblájába vésték az elesettek nevét.
Közelinek tűnt a kettős torony, de hosszú az út a dombra fel
Mária Schutz magyar kegyhelyéhez.
Sűrűsödik, s bezárul a felhőtakaró, elered az eső.
A misének vége, mikor megérkezem.
Csendes a hely, fátyolos némaság ül rajta.
Az elmúlás szomorúsága lebeg a dicső magyar múlt felett.
Nem emeli fel a szívem az ég felé a míves templombelső sem.
Párás melegben indulok a hegyre.
Rózsafűzért mormolok, elvétem a turistajelet.
Már-már Schlaglbe kellene érnem, de egy szállodához jutok.
Letérhetett a jelzett út a hegyre vezető kavicsos szerpentinről.
Egy házaspár kérdi, mi járatban vagyok itt egyedül,
s visszavisznek autóval a jelzetlen Mária útra.
Raachban végre feltűnik először a Mária út jele,
s tábla hirdeti a Máriazell - Csíksomlyó útvonalat.
Kedves templomának harangja két órát jelez.
Ebédidőt tartok az öreg falak tövében, s továbbindulok.
Tematikus körsétákat jeleznek mindegyre.
Növekvő szorongással keresem a zarándokutat.
Kis kitérőkkel elérem Rahmsattelt.
Erősen süt a nap, de a keleti eget már fekete felhők árnyékolják.
Párás lombsátor alatt meredeken ereszkedik
a völgybe a Kirchbergbe vezető erdei ösvény.
Elárasztják a megduzzadt erekből kibuggyanó vizek.
Süppedős sárban kicsiny köveken egyensúlyozva lépdelek.
Megkönnyebbülés, mikor az ösvény eléri az országutat.
Kirchberg felett vészesen sötét az ég.
Baljós néma üresség az utcákon.
Elcsigázottan lépdelek a főúton – nem a központ felé.
majd megadóan baktatok vissza a néptelen úton.
Már minden méter számít.
Felkapaszkodom a templomhoz.
Világít a sárga épület a fekete ég előtt.
Oldalán a kolostor tömbje.
Elered az eső és az óriás faajtó zárva.
A kapubolt alá menekülök.
Köröttem zubog a vízfüggöny.
Lassan csendesedik, majd kimerészkedem.
A templombejárat átellenben.
Kimerülten roskadok le az öreg padokra.
Jó elcsendesedni a szép barokk oltár előtt.
A kolostorban kedves apáca fogad.
A tágas folyosó ódon kövén fázósan sietünk a szobánkba.
A zivatar utáni halvány napfény beesik a négyzetes udvarba.
Nem melegít már, de reményt ad.
Hűs borzongós a koraeste.
Éles, tiszta fények borítják be a várost.
Az étterem üvegablaka mögött jólesően felmelegszünk.
Szétárad a forró leves a belsőnkben.
Tompítja a fáradtságot és a halk
esti zsolozsma megsimogatja a lelkünket.
