TÁJMŰHELY

6. nap. 2013. május 24. Krumbach - Léka (Lockenhaus)

krumbach_img_0659_resize
krumbach_kirchschlag_img_0663_resize
krumbach_kirchschlag_img_0665_resize
krumbach_kirchschlag_img_0671_resize
krumbach_kirchschlag_img_0680_resize
kirchschlag_img_0688_resize
kirchschlag_img_0699_resize
kirchschlag_img_0705_resize
pilgersdorf_img_0725_resize
pilgersdorf_img_0735_resize
lockenhaus_img_0756_resize
krumbach_kirchschlag_img_0666_resize
krumbach_kirchschlag_img_0669_resize
krumbach_kirchschlag_img_0678_resize
kirchschlag_img_0685_resize
kirchschlag_img_0690_resize
pilgersdorf_img_0727_resize
pilgersdorf_img_0733_resize
pilgersdorf_img_0734_resize
hochstrass_img_0746_resize
hochstrass_img_0751_resize
 

Távolban várkastély áll öreg magabiztossággal a hegyoldalon.

Falai világítanak a reggeli fényben.

Körötte párát lehelnek a haragoszöld erdők.

Párás erdőben visz az út. Hamar a „Csend helyére" ér a vándor.

Öreg faasztal mellett padok várják rég a megpihenni vágyókat.

A patakban kevés víz csordogál, csak az erdő neszei hallatszanak.

A sárga jelzőtábla Máriazell felé mutat.

Árral szemben úszom vajon?

Csíksomlyó messze, nem érezni a vonzását.

Jó úton vagyok vajon? - ötlik fel a kérdés.

S akkor egy finom üzenet érkezik.

Kinyílik az erdő, lankák domborulnak a ligetes tájon.

Angyali fény árad a boglárkavirágtól sárgálló reggeli réten.

Világosság támad bennem is, nyugodt béke árad a lelkemben.

Örökkévaló zarándokpillanat – a másik élet előképe.

Jólesőn bandulok, lassan, magamba szívom a jelent.

A bogarak zümmögésének finom hangjait elnyomja

a közeli tanyáról induló autó motorzúgása.

A gazdasszony iskolába indul a gyerekekkel.

Mögöttük marad az udvar vidám összevisszasága.

A gyalogösvény a patakparton halad tovább.

Csillámló barna köveket görget a sebes víz.

Völgyhajlatból tetőre visz a meredek út öreg tölgyesben.

Kápolnák, Képoszlopok, Keresztek kisérnek.

Jól vezetnek a túristajelek.

A tetőn feltárul az alpokalji domvidék távlata.

Messze fut a tekintet, szépség, rendezettség, biztonság vesz körül.

A becsben tartott táj gondozottsága nyugalmat áraszt.

Aszfaltutakon lépdelek, egy elágazásnál útbaigzítást kapok.

Közeli és távoli tanyák maradnak el mellőlem.

Ereszkedni kezd az út.

A szurdokban feltűnik Kirchschlag vára.

Szikár bástyái védték egykoron a templomos helyet.

A régi kolostor körüli erőirtást jelzi a település neve.

Az út kanyarulatában feltárul a városka.

Fehér templomtornya körül gyülekeznek az öreg házak.

A domboldalban jóllakott tehenek terpeszkednek.

A város csendes délidőben.

A templomkertben fényes levelek tündöklenek a fényben.

Karcsú támfalak támasztják a falakat.

A templomban a sekrestyés rendezgeti a virágokat.

Gyönyörű a nyúlánk gót építmény.

Ablakain a kőcsipkék virágai

harmóniába olvadnak a boltívek légies vonalaival.

Jó megpihenni, erőt gyűjteni a délutánhoz.

A hegyoldalban vezető utat választom.

Már az elején ellentmondásosak a jelek, majd elfogynak.

Az Eszterházy erdőkben a táblák kedvesen köszöntik a látogatót,

de útmutatást nem adnak az irányokról.

Oldalvölgyekben, kanyargós aszfaltutakon baktatok

elszántan, de növekvő bizonytalansággal.

Irtások, farakások mellett szaporázom lépteim, de elvész a turistajel.

Egy szélesebb út lekacskaringózik a főútra.

Építőanyag hegyek látszanak a távolban.

Kamionok porfelhőbe burkolódzva kerülgetik.

Sarat hordanak a főútra.

A szél fújja nagy felhőket kavarva.

Zajban, porban fuldokolva érem el Pilgersdorfot.

Távolról sincs semmi köze a zarándokvilághoz.

A modern templom ridegen terpeszkedik a domboldalon.

Nem meglepő, hogy zárva van.

Előtte az üres parkban megpihenek.

Kapok egy osztrák turistatérképet.

Fellélegezve visszakapaszkodom a domboldalra.

Meglelem a Mária út jelzését.

De az útépítés és a térkép pontatlansága ismét eltérít.

Elfogynak a jelzések, forgalmas aszfaltútra érek megint.

Megadón bandukolok a padkán.

Megjelenik a férjem, ki autóval kísér.

Csodálkozik. Nem ott kellene lennem.

Visszavisz a Mária Útra és újból elindulok,

de csakhamar elfogy az út megint.

Árkon bokron át gázolok,

az égtájak adják az egyetlen támpontot.

Kelletlen visszatérek az aszfaltútra.

Fáradt fásultan érkezem Lékára.

A templom melletti óriás kolostor zárva.

Ablakai sötéten merednek a térre.

csepereg a szürke eső, életnek semmi jele.

A téren álló szállodában akad szoba.

Söntéséből felszivárog a füst a szobákba.

Kényszeredett mosollyal esszük a pizzát az étteremben.

De felvidít a leányom, ki megérkezik, mire leszáll az est.