3 nap. 2013. május 21. Nasswald - Payerbach/Kreuzberg
- Részletek
- 2014. március 10.
Munkanap hangjai hasítanak a völgybe.
Fűrész, furgon, motorok berregnek, kerregnek.
Gyalogos ember sehol.
Autókból csodálkoznak a padkán bandukolóra.
Nem nézik zarándoknak a Máriazelltől távolodó alakot.
Turistának sem, hisz akkor a hegyen járna társaival,
s nem az autóút mentén, a szurdokban egyedül.
Hamar az elágazáshoz ér a bekötőút.
Reichenau jó három óra járásnyira.
A Schwarza tiszta, sodró vize zubog az út alatt.
Mélyül a völgy, felette magasodnak a sziklák
a Schneeberg és a Rax ormai között.
A turistajelek felvezetnek a csúcsokra.
A jelzetlen Mária úton járó az aszfalt mentén halad.
Kevés az autó, de olykor kamionok elől menekül a szalagkorlát mögé,
majd felfedezi a gyalogösvényt: „Weg der Wasserleitug".
Kiránduló gyereksereg hangja mutatja.
A császárvárost éltető víz csobog a folyóban századok óta.
Kaiserbrunn, a császárok kútja.
Kápolna vigyázza csendesen, illendően, kis távolságból.
Megtisztelték az életet tápláló vizet.
Hálát adtak érte, imádkoztak megmaradásáért.
A modern panzió közelebb, a kút fölé települ a mai korban.
Szemben vele, autóspihenő, s tiszta illemhely.
Tovább kígyózik az út a völgyben, s körötte játékosan kanyarog az ösvény.
Meredek kaptatókon és csúszós lejtőkön halad üde zöld lombú erdők között.
Imbolygó függőhidak vezetnek át a smaragd folyó felett.
Óvatosan tágul a völgy, közeledik a város.
Feltűnik a Raxbahn szürke kőépítménye.
A technika vára, a drótkötélpálya induló állomása.
Alatta bandukol a zarándok, nem vágyik a hegycsúcsra.
Lélekmagaslatok felé tart.
Hirschwang ipartelepén fűrészüzemek
és munkásotthonok sorakoznak szikáran az út mentén.
Ösvény vezet a Henriette kápolnához.
Szemben a földesúr kastélya magas, vasrácsos kapu mögött,
ápolt parkban áll szürkén, magányosan.
Reichenau régi üdülőhely a monarchia korából.
Légfürdőzni jártak ide a régiek.
Parkokban villák, kastélyok, szállodák, panziók sora.
Derűs „Gemütlichkeit" árad a napfényben.
Csendes a park, a zömök kőhidat barokk kápolna őrzi,
s a hegybe kúszó vasút viaduktja ívelődik az út fölé.
A főút mentén hosszan elnyúló városka összenőtt Payerbachal.
Itt újabb park húzódik tágasan az út mentén.
Üde lombú fák között virágok bomlanak harsányan.
Cizellált faragások díszítik a villák homlokzatait.
Felettük a Szent Jakab templom gót tömbje magasodik.
Nemesen, szilárdan, egyszerűen, egy szikárabb kor emlékeként.
Mögötte óriás mamutfenyő áll őrt a harangtoronynak.
A szerpentinen halad felfelé a vándor.
Komótos, egyenletes hegymenet a Kreuzbergre.
Egyre tágasabb lesz a tér, ligetes foltokká ritkul az erdő.
Legelők kövér füve felett távoli csúcsok tűnek elő.
Hegyi tanyák bújnak meg öreg tölgyek tövében.
Orgonák lila fürtjei öntik illatukat az útra.
A hegytetőn a Looshaus várja az érkezőt.
Kis távolságra az úttól, kedves kertben áll a villaház.
A modern bécsi polgár egykori nyaralója.
Alles Loos lassen – szól a szójáték a fogadótáblán.
Mindent elengedni itt, távol a világtól, a zöld csendben.
Nem szakrális hely, de a táj távlatainak
tökéletessége láttatja a Teremtőt.
A megismerkedésünk napja férjemmel.
Távolba tűnik az évek sok kavargó érzelme.
Lecsillapodik a fáradt izmok láza,
s a mécsvilág narancs villanása,
akárha a lenyugvó nap kései sugara,
puha bíborfényt villant a borban.
Kuncognak a margaréták és a nefejelcs
az asztaldísz kicsiny poharában.
