TÁJMŰHELY

44. nap II.22. augusztus 28. Beszterce - Szászrégen

sofalva_sajo_img_3950_resize
sofalva_sajo_img_3953_resize
sofalva_sajo_img_3957_resize
sofalva_sajo_img_3964_resize
sofalva_sajo_img_3967_resize
sajo_dedradszeplak_img_3972_resize
sajo_dedradszeplak_img_3973_resize
sajo_dedradszeplak_img_3978_resize
sajo_dedradszeplak_img_3983_resize
sajo_dedradszeplak_img_3993_resize
sajo_dedradszeplak_img_3995_resize
sajo_dedradszeplak_img_3998_resize
dedradszeplak_regen_img_4002_resize
dedradszeplak_regen_img_4008_resize
dedradszeplak_regen_img_4014_resize
dedradszeplak_regen_img_4024_resize
regen_img_4034_resize

A reggelihez társul a főesperes atya, csodáljuk derűs energiáját, ő pedig minket.

Kivezet autóval a sófalvi elágazásig, hiába szeretnék kerékpárral indulni, nem enged a főútra.

Teszek hát hamarosan egy kis kitérőt Gábriel Arkangyal műemlék fatemplomához.

Így nyugodtabb a lelkiismeretem és gyönyörű a táj, még a szemerkélő esőben is.

A Kelemen-havasok lábánál járok. Sötétzölden keretezik a láthatárt a sűrű erdők.

A hegyoldalban a fák közül nemesen emelkedik ki a felújított kastély.

Meseszép Sófalva fazsindelyes kőtemploma is, s körötte az öreg fák lombjába

sárgásvörös árnyalatot lehelt az ősz előhírnöke az orsót formáló téren.

A faluban megkeressük az esperes atya egykori sekrestyését. Az idős ember

virágos kertben kínál hellyel. Elbeszéli, hogy mennek el a magyarok a nagyvilágba,

nem vállalják a nehéz sorsot, a kemény munkát, a szerény megélhetést a hegyekben.

Helyükre költöznek be a románok. Nincs mit tenni, fogy a magyarság.

 

Az út emelkedik, majd szelíd hajlatú hegyközi medencén vezet át.

A sárgás legelők felett nyárvégi pára lebeg, megadón hajladoznak a kócos füvek

az útszéleken, s az erdők lehúzódnak a vízmosások mentén legelők közé.

Fátyolos tompa a vidék, múlt idők halk sóhaját visszhangozzák a völgyek.

A lejtők alját szántóteraszok csíkjai vonalazzák, a feljebb erdő sarjad a parlagokon.

 

Maros megyébe érek. A völgyben tehéncsorda, karámban juhok.

Vérmesen ugatnak a kutyák, örülök, mikor túljutok az illetékességi területükön.

Az út mentén kőkereszt és kút fogad, majd faragott fakeresztek tűnnek fel.

Dedrádszéplak öreg házai közé csiricsáré új palotácskák épülnek.

Itt is elvész a hagyományos építészet szép egysége. Durván széttöri a kivagyiság.

Erdélyben még sok az egységes falukép, még ha a házak öregek, kopottak is.

Az utolsó pillanatban vagyunk, hogy megmeneküljön a hagyomány.

 

Szászrégen belvárosa épen maradt. Sárgán, mosolyogva fogadnak a felújított házak.

A római katolikus plébánia vadonatújan pompázik. Mindhiába az esperes atya ajánlása,

nem kapjuk meg a vendégszobát. A plébános úgy ítéli meg a zarándoknak a padlón a helye.

A hittantermet ajánlja fel mogorván. Megköszönjük és egy panzióba megyünk.

Hiába a rendezettség, a felújítás, ha nincs benne lélek, mit sem ér. Külsőség marad.

Nagy a feladat. Építeni kell a lelkeket is, nem csak a házakat.