TÁJMŰHELY

43.nap II.21. augusztus 27. Dés - Beszterce

des_betlen_img_3847_resize
des_betlen_img_3857_resize
des_betlen_img_3861_resize
bethlen_img_3878_resize
bethlen_beszterce_img_3883_resize
bethlen_beszterce_img_3887
bethlen_beszterce_img_3889_resize
bethlen_beszterce_img_3894_resize
bethlen_beszterce_img_3899_resize
bethlen_beszterce_img_3901_resize
bethlen_beszterce_img_3903_resize
bethlen_beszterce_img_3906_resize
bethlen_beszterce_img_3913_resize
bethlen_beszterce_img_3926
bethlen_beszterce_img_3932
bethlen_beszterce_img_3938_resize
beszterce_img_3941_resize
beszterce_img_3944_resize
beszterce_photo bk 2556-08-27 13 49 45

Kilépünk a derűs ferences mikrovilágból a hétfő reggeli városba. 

Kamionok és teherautók között a forgalmas főútra szorulva

nehezen találjuk a Szamos déli parti útja felé vivő hidat.

Sokára érünk Szentbenedekre, de onnan már békésebb a kerékpározás.

Csak a kutyák kergetnek meg olykor. Elképesztő tempóban rohannak

a gyűlölt kétkerekű szerkezet után. Talán postásnak gondolnak.

Váratlan helyekről rohannak az útra vérmesen vicsorogva.

Megkönnyebbülten sóhajtok fel, amikor egy-egy csapat feladja az üldözést.

Épségben eljutok Bethlenig. Hosszú a város, nagy a forgalom, a zaj.

A kastély szürkén, magába fordultan áll, zárt kerítés mögött. Továbbgurulok.

A főtéren megpihenek, előkerül a férjem is, kerülőutat keresünk a térképen.

 

A tervezett úton nem tanácsos továbbmenni a kamionok mellett.

Visszamegyünk a Szamos északi partjára, ott mellékúton próbálkozom.

De éppoly reménytelen. A keskeny úton záróvonalat festenek.

A sziklába vájt szakaszokon teherautók elől próbálok kitérni.

Drum Bun! Jó Utat kíván a tábla a kerékpárral életveszélyes szakaszon.

Az elhagyott, gondozatlan vidéken krisztustövis ágai száradnak az útszélen.

Betekernek a küllők egyet a sárvédő mögé. Mire észreveszem már hallom is

a levegő sistergő áramlását a gumiból. A következő kitérőnél bevárom a férjem.

Szemétkupacok között szereli a kereket, és előremegy újabb kerülőt keresve.

Pedig kedves, lágy vidék a Szamos völgye a besztercei hegyek lábánál.

Az első faluban letérek az aszfaltról, a térkép alsóbbrendű utakat is jelez.

Legalább az életveszély elhárult gondolom. Hegyen völgyön át, kavicsos utakon

rázkódom sokáig. Fáradok, kevés a vizem. Mintha a világ végére kerültem volna.

Sokáig nem találok ember lakta helyet. A kietlen fennsíkon napelemfarm terpeszkedik

hatalmas területen. Fényes szürke tábláit őrtoronyból fegyveres katona vigyázza.

Lefényképezném, de nem kockáztatom, hogy a puskás embert magamra haragítsam.

Örülök, hogy nem kérdez semmit és szabadon tovább mehetek.

Végre egy faluba érek, ahol aszfaltozott az átvezető út. De nem sokáig tart,

megint kavics következik. Végre elérem Csépánt. A faluszél dinamikusan terjeszkedik.

Új épületek sora között gurulok. Bordó, sárga, lila házak körül por, kert még alig.

Otrombán arcul csapják az erdélyi építészet gyönyörű hagyományait.

Jókora kerülőt tettem, elgyötört vagyok s ez a látvány megadja a kegyelemdöfést.

Nagy emelkedő következik Besztercéig iparvidéken át. Úgy érzem ledolgoztam már előre

Szürke felhők gyülekeznek, esni kezd. Érződik vége a meleg nyárnak.

 

Elfogadom férjem javaslatát és elautózunk a városba, ahol a főesperes úr vár ránk.

Ismét egy nagyszerű emberre leltünk. Emberséget, vetett ágyat, s vacsorát kapunk.

Reggelre misét szervez a tiszteletünkre, s utána hosszan beszélgetünk.

Felenged összeszorult szívem. Sokan vannak, kik őrzik a lángot a szórványban is.

Csodálat, tisztelet, segítség illeti őket. Miért is jönnek erre oly kevesen?

Miért kapnak oly kevés figyelmet a végvárak utolsó védői az anyaországbeliektől?

A Mária út is elkerüli ezt a vidéket. Itt már külön utakon járok.

Tudatosan, célzottan, hogy felkereshessem a peremvidéket,

hol még élnek magyarok, kik helytállnak szilárdan, nyugalommal.

Tudják ott kell maradniuk, ahová Isten állította őket.