41.nap II.19. augusztus 25. Szilágysomlyó - Zsibó
- Részletek
- 2014. április 14.
Közöttük ódon várfalak, házak kertek idézik a múltat.
A város központjában sok szép régi épület megmaradt.
A katolikus templomban cserfes asszonyra bukkanok.
Csak úgy folyik belőle a sok történet a Bátoriakról.
Énekkel búcsúztat ő is, boldog, hogy volt kinek mesélnie.
A Szilágyság dombvidékén fel, s le kanyarog az út.
A GPS a régi nyomvonalat mutatja, a jelölés már más úton halad.
Próbálom házigazdáim útmutatásait követni, egy darabig sikerül is,
de aztán elfogy a jel és az út is, csak az égtáj és a domborzat követhető.
Felhagyott legelőn kell visszakapaszkodnom a dombhátra.
A faluszéli házakból kutyák követnek sokáig mérgesen ugatva.
Feljutok az útra, amit épp most burkolnak és csak a homokalapot találom.
A kerék elsüllyed, így tolom tovább a biciklit Kraszna felé.
A város határában végre aszfaltra érek és magyarok adnak útbaigazítást.
Gyönyörű a főtér, de nem sokat időzöm, mert hosszú út áll még előttem.
Fátyolos az ég és szürkévé tompulnak a távlatok a tájban.
Tompán, ürességet árasztva terpeszkedik a víztározó is a völgyben.
Zilahig még jó néhány emelkedő vár rám, s hiába kedves a táj,
a völgyekbe simuló és dombokra felkúszó falvak látványa,
mégis érzik az elhanyagoltság az energiátlanság a vidéken.
Kimerülten érek Zilahra. A városperem kaotikus, a történelmi belváros megújul.
A modern görögkatolikus templom előtt vár férjem, megpihenek, ebédelek.
A várost átautózzuk, sokáig keressük a kijáratot Zsibó felé a kertes városszélen.
Végül egy rendőr igazít útba, majd ismét hosszú hegymenet következik.
A dombtetőről visszanézek a modern városra a fátyolos délutánban.
Fáradtan, apatikusan tekerem tovább a pedált a szép völgyön át vezető úton.
Öreg házak bukkannak elő szőlőlugasok, virágoskertek és betonkerítések mögül.
Almáktól roskadozó göcsörtös fák, kőkeresztek és fatemplomok kísérik utam.
A város előtt, a síkon üres iparcsarnokok torzói merednek panaszosan az ég felé.
Koraeste érek Zsibóra, férjem a városszélen vár és a szállóhoz vezet.
Az étterem zárva, esküvőre készülnek, s a tetőtéri szobában hőség fogad.
De lehet zuhanyozni és van még elemózsiánk is – este nincs mise, így maradunk.
Nem bánok semmit, csak elnyúlni vágyom a nehéz monoton nap után.
Korán mély álomba zuhanok, nem hallom a lakodalom zaját.
