33.nap II.11. augusztus 16. Eger - Kács
- Részletek
- 2014. április 06.
Összefonódott a történelem megőrzött szövedéke
a jelenkor virágaival és harmóniát sugároz.
A városperem nem igazodott még e rendhez.
Elvadult foltjain aszalódik a gyom, nő a bozót.
De látszik már az ember keze nyoma hol
szőlősorok zabolázzák meg a vad burjánzást
és erdők sűrű takarója alá bújik a föld.
Útkeresés és kerülők lassítanak a lankás hegyvidéken.
A GPS és a festett jelek ellentmondásában próbálok eligazodni.
Baktatok repülőtér és tóparti oázis mellett, patakparton és gyomtengerben,
száraz bozótosban és zsombékos völgyben, hol vaddisznók csörtetnek.
Majd szép gerincre érek, aranysárgára égett gyepfoltok virítanak
a haragoszöld fák lombja között. Delet harangoznak, amikor Szomolyára érek.
Kevesen járnak az utcán. A szépen felújított templom zárva.
A táblák mindenütt a kaptárköveket hirdetik, jó lenne látni őket.
A faluszélen kút körül szép turistapihenő padjain letelepszem.
Felfrissülve indulok útnak a kaptárkövek reményében.
Egy se akad utamba a fiatalos erdőben az akácok között.
A Bogács feletti kilátóban egy asszonnyal elegyedem szóba.
Büszkén meséli, hogy már ő is zarándokolt egy-két napot csoporttal.
Kiderül már jelzéseket is festett. De nem tudja itt miért más a jel, mint másutt.
Csodálkozik, hogy egyedül vagyok, ő nem merne csak úgy magában elindulni.
Elgondolkodom. Bátor volnék? Vajon veszélyes, vagy normális amit teszek?
Létezik, hogy valaki nem ismeri a lakóhelye környékét egy-két falunyi járóföldre?
Úgy tűnik létezik és nem csak a városban.
Bogácson megmártózom a híres termálfürdőben.
Az izmaim meghálálják, de hiányzik a pihenő a melegvíz után.
Nehezen indulok, erőtlen bandukolok a dombra fel a tűző napon.
A gótikus kőtemplom hűsében imádkozva erőre kap a testem és a lelkem.
Felfrissülten lépdelek a kora délutáni hőségben, mikor elfogy a jelzés.
A GPS akácosba vezet, soká keresem a kivezető utat a faluból.
Végre meglelem és száraz dombtetőre érek. Gazos parlagokról,
szemétkupacok közül, kedvetlenül nézek vissza a gondozott völgyre.
Az út öreg tölgyesbe visz, könnyű lesz a járás az árnyas lejtőn.
Cserépváraljához közeledem, s széles rönkön egy alakot látok.
Megkérem venné ki a kulacsom a zsákom oldalából.
Katonaember, szabadsága alatt az erdőt járja, ő is Kácsra igyekszik.
Ott született, ismeri a vidéket, most a Kaptárköveket nézi meg sorjában.
Vele tartok, sok minden tud a vidékről, sok mindent megmutat.
Kaptárköveket, hegyoldalba vájt barlangkolostort, famatuzsálemeket.
Beszél a Pálosokról, a Szentestetőről és esteledik már mire a faluba érünk.
Szállás után tudakozódunk, mikor férjem és lányom is megérkeznek.
A plébános nem elérhető, a szokásos zarándokszállás foglalt.
A kocsmában kisegítenek. Akad még egy kiadó házikó a faluban.
Minden tagom fáj a hosszú út után. Törődötten zuhanok ágyba.
Hosszú gyalogutat tettem meg ma, de boldogan nyugtázom, hogy
a magányos vándort ismét sok kis csodával ajándékozta meg az Úr.
