TÁJMŰHELY

32.nap II.10. augusztus 15. Tarnaszentmária - Eger

tarna_egerszolat_kozott_img_2492_resize
tarna_egerszolat_kozott_img_2498_resize
egerszolat_img_2513_resize
egerszolat_img_2528_resize
egerszolat_szalok_kozott_img_2532_resize
egerszolat_szalok_kozott_img_2539_resize
egerszolat_szalok_kozott_img_2541_resize
egerszolat_szalok_kozott_img_2549_resize
egerszalok_img_2566_resize
egerszalok_img_2570_resize
egerszalok_img_2579_resize
eger_img_2587_resize
eger_img_2593_resize
eger_img_2603_resize
eger_img_2611_resize
eger_img_2612_resize
eger_img_2631_resize
eger_img_2636_resize

Örömmel indulok útnak ismét gyalogosan.

Még a kaotikus építészet sem kedvetlenít el.

A Tarna patak kiegyenesített medrét benőtte a burján.

De a faluszélen eredeti formájukat őrző házak sorakoznak,

felújítva, előttük a kőkerítésen trombitafolyondár díszlik.

A falut elhagyva gödrös az út, kerékpárral nehéz lenne.

Jobb így gyalog, még a lehangoló gyomtengerben is.

Hamar változik a táj, legelő tehéncsordához érek,

s a közeli majorból kutyák ugatása hallik.

A parlagszántókon egy-egy csenevész bokor és fácska növekszik.

Az út felkapaszkodik a dombra és a túloldalon már szőlős a táj.

 

Egerszalókhoz közeledem és mind gondozottabb a vidék.

A falu főterén piac. A templomkulcsról érdeklődöm.

A közeli utcában találom a sekrestyés nénit.

Szívesen elkísér, kinyitja a templomot, magamra hagy.

Megpihenek a modern belső térben, majd továbbindulok.

 

Melegszik az idő, de a szél enyhíti a nap hevét.

A dombtetőn a régi temető mellett visz az út.

Fényes levelű szőlők sorakoznak katonásan az erdők között.

A sorok végében itt-ott rózsa virít, kedves színfoltként.

Igaz gyakorlatiasan a levéltetű elleni védekezés miatt.

Egy-egy felhagyott parcellán akác és dudva tenyészik

és bodzaültetvények terpeszkednek a dombtetőn.

Magaslesről egy asszony köszönt, s szól vidáman.

Hát maga mit keres itt, ahol a madár sem jár?

Zarándokúton vagyok, Csíksomlyóra tartok – felelem.

Bíztat, pihenjek meg, s felkapaszkodom mellé.

Erdélyi asszony, ide vezette őket a sors a férjével.

Most a termést őrzi, mert tavaly ellopták mind,

s ha idén is elvész, oda a megélhetés jó része.

Délután a férj váltja, ő a faluban vendégeket fogad.

Élnek szorgosan, nem könnyen, de tisztességgel.

Örülök a találkozásnak, oly kevés ember akadt eddig utamba.

Turistát alig láttam, zarándokot egyet sem, gazdát csak traktorban.

A magaslesről messzi távlatok nyílnak a Bükkalja lankáin.

Sárga tarlók és kiégett gyepek tarkítják a zöld tájat.

Lassan erőre kap a vidék, kevesebb már a parlag.

 

Egerszólát faluszélén feszület, körötte konténerek, előtte vasrács.

Szemben a különös templom, mögötte távolabb barokk torony áll.

A patakmeder kövezett partján vezet át a GPS – ez a rövidebb út.

Szerencse, hogy szárazság van, különben úszhatnék, vagy kerülhetnék.

Felkapaszkodom a templomdombra, itt szép rendezett a tér.

Körül közmunkások kapálják a virágágyakat. Csodálkozva néznek.

A plébános a szomszéd faluban van, így magamba mormolok el egy imát.

A dombtetőn, szép kilátással a víztározóra, hatalmas rezidencia épül.

Kristálydomb üdülőpark, adja hírül az óriás tábla rozsdás villanyoszlop előtt.

Mögötte szépen felújított kápolna áll szerényen. Túlharsogja a modern világ.

Az építkezés körül elvész az út. A GPS a bozótba vezet.

Amint lehet kihúzódom az útszélre. Nagy a forgalom, por és zaj kísér.

A völgyben már látszik Eger. Szépen olvad be a városmag a lankák közé.

A látvány harmóniáját széttörik a szőlőkben épült szórvány házak.

Sem a borhoz, sem a kultúrához nincs közük. Szemetsértőek.

 

Köves, meredek ösvény ereszkedik alá a Szépasszonyvölgybe.

A présházak kertjeiből kutyák vicsorognak rám idegesen.

Hőség van újra, fáradok, fáj a térdem, sántikálva járok.

A borpincék kerthelységei hívogatnak, megeszem egy babgulyást,

s erőt merítek az utolsó szakaszra a városközpont felé.

 

Régen jártam erre. Szép a belváros, sok minden helyreállítottak.

A bazilika előtt a sétálóutca zsúfolásig telve turistákkal, helyiekkel.

A szemináriumban nem tudnak rólam. Nem szólt oda, aki ígérte.

A portás hümmög, csoportot várnak másnapra és a takarítók szabadságon.

A gondnokot hívja, aki jószívvel beenged. Szép szobában alhatom.

Óriás fák alatt ücsöröghetem a délutánban a hortus conclususban.

Nagyboldogasszony napja van. A bazilika telve az esti misén.

Találkozom tegnapi ismerőseimmel Tarnaszentmáriáról.

A magányosan vándorló zarándok sosem marad egyedül.

Megtelik a szívem örömmel, megnyugvással.