32.nap II.10. augusztus 15. Tarnaszentmária - Eger
- Részletek
- 2014. április 05.
Örömmel indulok útnak ismét gyalogosan.
Még a kaotikus építészet sem kedvetlenít el.
A Tarna patak kiegyenesített medrét benőtte a burján.
De a faluszélen eredeti formájukat őrző házak sorakoznak,
felújítva, előttük a kőkerítésen trombitafolyondár díszlik.
A falut elhagyva gödrös az út, kerékpárral nehéz lenne.
Jobb így gyalog, még a lehangoló gyomtengerben is.
Hamar változik a táj, legelő tehéncsordához érek,
s a közeli majorból kutyák ugatása hallik.
A parlagszántókon egy-egy csenevész bokor és fácska növekszik.
Az út felkapaszkodik a dombra és a túloldalon már szőlős a táj.
Egerszalókhoz közeledem és mind gondozottabb a vidék.
A falu főterén piac. A templomkulcsról érdeklődöm.
A közeli utcában találom a sekrestyés nénit.
Szívesen elkísér, kinyitja a templomot, magamra hagy.
Megpihenek a modern belső térben, majd továbbindulok.
Melegszik az idő, de a szél enyhíti a nap hevét.
A dombtetőn a régi temető mellett visz az út.
Fényes levelű szőlők sorakoznak katonásan az erdők között.
A sorok végében itt-ott rózsa virít, kedves színfoltként.
Igaz gyakorlatiasan a levéltetű elleni védekezés miatt.
Egy-egy felhagyott parcellán akác és dudva tenyészik
és bodzaültetvények terpeszkednek a dombtetőn.
Magaslesről egy asszony köszönt, s szól vidáman.
Hát maga mit keres itt, ahol a madár sem jár?
Zarándokúton vagyok, Csíksomlyóra tartok – felelem.
Bíztat, pihenjek meg, s felkapaszkodom mellé.
Erdélyi asszony, ide vezette őket a sors a férjével.
Most a termést őrzi, mert tavaly ellopták mind,
s ha idén is elvész, oda a megélhetés jó része.
Délután a férj váltja, ő a faluban vendégeket fogad.
Élnek szorgosan, nem könnyen, de tisztességgel.
Örülök a találkozásnak, oly kevés ember akadt eddig utamba.
Turistát alig láttam, zarándokot egyet sem, gazdát csak traktorban.
A magaslesről messzi távlatok nyílnak a Bükkalja lankáin.
Sárga tarlók és kiégett gyepek tarkítják a zöld tájat.
Lassan erőre kap a vidék, kevesebb már a parlag.
Egerszólát faluszélén feszület, körötte konténerek, előtte vasrács.
Szemben a különös templom, mögötte távolabb barokk torony áll.
A patakmeder kövezett partján vezet át a GPS – ez a rövidebb út.
Szerencse, hogy szárazság van, különben úszhatnék, vagy kerülhetnék.
Felkapaszkodom a templomdombra, itt szép rendezett a tér.
Körül közmunkások kapálják a virágágyakat. Csodálkozva néznek.
A plébános a szomszéd faluban van, így magamba mormolok el egy imát.
A dombtetőn, szép kilátással a víztározóra, hatalmas rezidencia épül.
Kristálydomb üdülőpark, adja hírül az óriás tábla rozsdás villanyoszlop előtt.
Mögötte szépen felújított kápolna áll szerényen. Túlharsogja a modern világ.
Az építkezés körül elvész az út. A GPS a bozótba vezet.
Amint lehet kihúzódom az útszélre. Nagy a forgalom, por és zaj kísér.
A völgyben már látszik Eger. Szépen olvad be a városmag a lankák közé.
A látvány harmóniáját széttörik a szőlőkben épült szórvány házak.
Sem a borhoz, sem a kultúrához nincs közük. Szemetsértőek.
Köves, meredek ösvény ereszkedik alá a Szépasszonyvölgybe.
A présházak kertjeiből kutyák vicsorognak rám idegesen.
Hőség van újra, fáradok, fáj a térdem, sántikálva járok.
A borpincék kerthelységei hívogatnak, megeszem egy babgulyást,
s erőt merítek az utolsó szakaszra a városközpont felé.
Régen jártam erre. Szép a belváros, sok minden helyreállítottak.
A bazilika előtt a sétálóutca zsúfolásig telve turistákkal, helyiekkel.
A szemináriumban nem tudnak rólam. Nem szólt oda, aki ígérte.
A portás hümmög, csoportot várnak másnapra és a takarítók szabadságon.
A gondnokot hívja, aki jószívvel beenged. Szép szobában alhatom.
Óriás fák alatt ücsöröghetem a délutánban a hortus conclususban.
Nagyboldogasszony napja van. A bazilika telve az esti misén.
Találkozom tegnapi ismerőseimmel Tarnaszentmáriáról.
A magányosan vándorló zarándok sosem marad egyedül.
Megtelik a szívem örömmel, megnyugvással.