31.nap II.9. augusztus 14. Mátraszentimre - Tarnaszentmária
- Részletek
- 2014. április 04.
Néhány kilométer emelkedő után érkezünk, s nyitott kápolnát találunk a főút közelében.
Töltekezünk lélekben a csendes reggelen, turisták még nem mutatkoznak.
Gyönyörű bükkösben gurulunk tovább lejtmenetben, a közeli kilátóhelyig.
Enyhe párába vesző messzi távlatok nyílnak a hegyi tájon.
A parádi elágazás után már csak az utolsó emelkedő erőpróbája áll előttünk.
Mátraházán elégedetten tízóraizunk, innen már öröm lesz legurulni Abasárig.
Körbejárjuk a templomot, s körötte a Szent Ferenc ihlette tanösvényt.
Faragott állomásokon fohászok a Földanyához, Napfivérhez, Holdnővérhez.
Vidáman indulunk tovább, mikor újra laposodik a kerekem.
A tegnapi akáctövisek még dolgoznak. Nem vizsgáltuk át a külső gumikat.
Nincs gyakorlatunk és már csak egy ép belsőnk maradt.
A tövis még a lyukban, így nem ereszt le a kerék azonnal.
Mátrafüredig kitart és ott találunk kerékpárszervizt.
Tulajdonosa törött lábával orvoshoz indult, de előtte még segít rajtunk.
Átvizsgáljuk a gumikat, megfoltozzuk a belsőket, felfújjuk géppel.
Megnyugodva indulunk tovább, repülünk Pálosvörösmart felé.
A patakparton újra leereszt a gumim. Aligha hihető, de mégis.
Én már feladnám, de Dávid megszereli. Ülök a köveken a sodró víz felett.
A víz megmutatja a parányi lyukat a belsőn. Utolsó próba gondolom.
Útnak indulunk és Pálosvörösmarton megint lapos egy kerék.
Ekkor Dávid mondja már, hogy vége. Édesanyám megpróbáltuk, nem megy.
Ő aznap akart Gyöngyösről hazatérni, két napot egyedül terveztem menni.
Győzködöm magam, hogy értelmetlen. Világos, hogy nem szabad erőlködni tovább.
A hazautat szervezzük. Férjemet hívom. Három óra múlva tud értünk jönni.
Ülünk az önkormányzat szép új épületének lépcsőjén és várunk. Imádkozom.
Istenem tényleg azt akarod, hogy feladjam? Meg akarsz óvni ezzel valamitől?
Megszületik az elhatározás, hogy gyalog folytatom, majd hétvégén talán újra kerékpárral.
Dávid unalmában felfújja a kereket kézipumpával és mondja guruljunk lefelé.
Vesztenivalónk nincs, annyival is előrébb vagyok, gondolom és útnak eredünk.
A gumi nem laposodik. Markaz felé tartunk. Rémes útpadkán, kamionok mellett.
Vadnyugati festményekkel díszített benzinkútnál felfújjuk a gumikat és megyünk tovább.
A Markazi tó feletti kápolnánál megesszük a maradék élelmet. A guminak semmi baja,
épp csak egy csomagot hagytunk a benzinkútnál. Dávid visszamegy, megleli.
Indulunk tovább. Minden működik és elképzelhetetlen tempóban haladunk.
Domoszlón majd megalszom gondolom, de még van időnk férjem érkezéséig.
Néhány kaptatón is egyre tempósabban tekerek felfelé Verpelét felé.
Sok erőt adott az Úr. Megmutatta, hogy menni kell tovább.
Tudom már, hogy megsegít mindvégig, Csíksomlyóig, s utána is, csak bízni kell.
Elkerekeztünk Tarnaszentmáriáig Nagyboldogasszony nap előestéjén.
Az Árpád kori templom ajtaját nyitva találom. Felbaktatok, folynak a könnyeim.
A kedves sekrestyés asszony Jutka segít szállást szerezni.
A kocsmáros szüleinek házában kapok helyet a templommal szemben.
Férjem megérkezik, felpakolják a bicikliket és elbúcsúznak.
Egyedül maradok, de tökéletes védettségben érzem magam.
Az estében imavirrasztás kezdődik. Sokáig ülünk a gyertyafényes templomban.
A helyi asszonyok gyönyörű népéneke kíséri az imádságot.
Erre vágytam, találkozásokra, együttlétekre, emberi szóra,
halk beszélgetésekre, közös imákra, melyek „véletlen" adódnak.
Kevésszer adatott meg, de amikor egyedül voltam, akkor mindig.
